Maroshévízi medence növény és állatvilága.
A növényvilág A hévízi medencében és a környező hegyeken nagyon gazdag a növényvilág. A domborzat és az éghajlat függőleges tagoltsága miatt, a spontán növénytakaró is függőleges zonalitást mutat. Az ártéri területeken, patakok partján jellegzetes hidrofita növénytársulás él, amely nem tartozik a zonális növények közé.
A táj jellegzetes növénytársulása az erdőség. Ebben az övben a fenyőerdők uralkodnak. Kimutatható a fordított függőleges övezetesség, amit a hőmérsékleti inverzióval magyarázhatunk. 900 m magasságig tiszta lucfenyőerdők nőnek. A medence felső határán vegyes erdők jelennek meg ahol a fenyőfélék keverednek a bükkfával. Ezen a színten elég gyakori az erdei fenyő is, amelyet a meredek, degradált, eroziómosta területeken mesterségesen is megtelepítettek, mivel igénytelen a talajjal szemben. A vegyes erdők között ott találjuk a juharfát és az erdőszéleken a mogyoróbokrokat, a tiszafát, amely nagyon ritkán fordul elő. Az erdők aljnövényzete és cserjéi nagyon szegényesek, sok helyen teljesen hiányoznak. Az erdők közötti tisztásokon és az irtásos területeken hamar elterjednek a cserjék, füvek, málnabokrok, mogyoróbokrok, szeder mivel itt több fényt kapnak.
A vadon élő állatok
A medence legelői és erdei kaszálói nagy területet borítanak. A medence alacsonyabb területein a rég kivágott erdők helyén szántóföldek vannak, máshol viszont nagy kiterjedésü legelők és kaszálók találhatóak.
Ezeken a területeken nagyon csökkenti a legelők és kaszálók minőségét a sok bokor és a köves terület, valamint a gyenge minőségü talaj.
A növénytakaró A növénytakaró a csapadékvizek lefolyásának szabályozásával, illetve a talaj védelmével fontos szerepet tölt be a vízgazdálkodásban.
A növényzet, különösen heves záporok idején jelentékeny mértékben mérsékli a lefolyást. Tartós, csendes esőzéseknél a növényzet benedvesedése után a további csapadék már teljes egésszében lefolyik, sőt a páratér környezetben a párolgás is erőssen lecsökken; a lefolyás alakulását a növénytakaró már nem befolyásolja. Az esővíz számottevő része fennakad a növények levélfelületén (intercepció), onnan közvetlenül elpárolog és így nem vesz részt az árhnmok kialakításában.
Fontos szerepet tölt be a növénytakaró a talaj védelmével és ezen keresztül a vízfolyások hordalékszállításának csokkentésében is. A növények felfogják az esőcseppek ütését, amelyek ennek következtében kevésbé rombolják a talajt. Növeli a növényzet a felület érdességét is, ezáltal fékezve a szél és a felszínen lefolyó víz munkáját, akadályozza a talaj elsodrását.
Az állatvilág Az erdő jó feltételt biztosít az állatvilág elterjedéséhez, a sürü vízhálózat pedig a vízi állatok elterjedését segíti elő.
A Maroshévíz környéki erdőkben él a barna medve, farkas, kárpáti szarvas, őz, hiuz, nyest, róka. A madarak közül sajátos a siketfajd, fakopács.
Vízi szárnyasok nagyon kis számban találhatóak, de mégis megemlíthetőek. Ilyenek a tőkeréce, pergôréce, gém félék, vízirigó. Ezek közül csak a vízirigó és a tőkeréce fészkel a helyi viszonyokban, a többi vízimadár csak átmenetileg (ősszel, tavasszal) található ezen a vidéken.
Benedek Botond